Szamárfülek V
Az elfojtott dühtől égek belülről, akár
egy fa amit megbaszott a villám.
Saját kérgem rabja vagyok. Füstöt nyelek,
megroppanok.
Holnapra aztán megint csak a hamu fog
szállni korhadt vázamból.
Mindent átengedek magamon.
***
Hajnali hat lesz
a szívem úgy verdes, mint a kerge veréb.
Te vagy az? a pánik? Lehet a koffein.
Egy dobozban állok és futom futom futom
a köreimet. Nem moccanok.
Valamitől menekülök.
A szívem a torkomban verdes.
Kérlek, te legyél az.
***
Elengedlek
Mielőtt még észlelnéd ahogy utánad nyújtóztam.
Egy szebb ösvényt és egy biztosabb kezet
érdemelsz az első utadra.
Remélem legalább láthatom;
Majd viszek zsebkendőt.
***
Búcsúcsókot dobok a gondolatnak,
hogy ajkaink valaha is találkozni fognak.
***
Erős vár ami
Egy fallal ölelkezem. Belesimulok.
Romjaimból építkezem.
Ha van még Aki, add meg a mindennapit;
A szikla messze volt, megelégszem ezzel is.
Legyen elég Neked is.
Törmelékeket tedd házaddá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése